A Tabán a XX. század elejéig sűrűn beépített, jellegzetesen balkáni hangulatú negyed volt, amelyet az 1930-as években egészségügyi és városrendezési okokból nagyrészt lebontottak. A helyén ma parkosított zöldterület húzódik a Vár lábánál, néhány megmaradt műemlék épülettel.

A Tabán neve a török „tabakhane” szóból ered, amely tímárműhelyt, cserzőtelepet jelent, utalva a negyed egykori mesterségeire. A lebontás 1933 és 1936 között zajlott, csak néhány épület, köztük a Szarvas-ház, valamint a Rudas és a Rác fürdő oszmán kori kupolás része maradt meg. A negyed egykori kocsmái, mint a Mélypince, a századfordulón íróknak és művészeknek, köztük Krúdy Gyulának is kedvelt találkozóhelyei voltak.